Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogot, ami persze nem azt jelenti hogy a gitárt is hagytam a sarokban porosodni. Az elmúlt egy (tan)évet a budapesti Rocksuliban töltöttem heti egy alkalommal és régóta terveztem, hogy megosztom a tapasztalataimat, élményeimet ezzel kapcsolatban. Remélem ez a kis betekintés a színfalak mögé elég hiteles képet tud adni számotokra.
Szerintem nagyon sokan nem hallottak még a több mint húszéves debreceni Rocksuliról, ahol megpróbálják ténylegesen lefedni egy komplett (rock)zenekarhoz szükséges dolgokat: gitár, basszusgitár, ének, dob és billentyűs hangszerek. Bármelyik szakra lehet mindenféle előképzettség nélkül jelentkezni, a diákok ennek megfelelően a teljes kezdőktől kezdve a vérprofikig megtalálhatóak. Ugyanez vonatkozik az életkorra is, 6 évestől a 99 évesig. Ez pedig teljesen átjön az egész iskola hangulatán, nem érzed magad túl fiatalnak, vagy éppen túl öregnek, egyszerűen zenész barátok közt vagy. Mert ugye a zenélés kortalan: nem lehet sem elég korán, sem túl későn elkezdeni!
Az oktatás egyik legfontosabb eleme, hogy lehetőséged van zenekarban is kipróbálni magad. Ez egy olyan dolog amit például egy magántanártól nem tudsz megkapni, pedig nagyon fontos és hatalmas élmény. Minden félévet egy nagyon jó hangulati koncerttel zárják a diákok.
Tavaly januárban a budapesti Rocksuli is megnyitotta végre kapuit a Dürer Kert szomszédságában, el is mentem a félévzáró bulijukra. Nagyon tetszett a koncert hangulata, látni a diákokat a tanárokkal (bónuszként pedig Jamie Winchester-rel) együtt zenélni a szinpadon. Na és ha már tanárok, bárkihez odamehetsz és nagyon kedvesen, türelmesen válaszolnak a kérdésekre (vannak egyébként nyílt napok is, ahol ugyanezt megteheted). Aznap este megszületett a döntés: szeptembertől beiratkozom.
A beiratkozás egyszerűen megy: ha küldesz egy levelet az budapest@rocksuli.hu címre, akkor elküldenek egy jeletkezési lapot amiben pár fontos kérdésre kell válaszolni. Mióta, milyen hangszeren zenélsz, milyen időpontok felelnek meg számodra, van-e valamiféle preferenciád tanárral kapcsolatban stb. Na és ha már a tanároknál tartunk: minden szakon nagyon képzett, jól ismert tanároktól van lehetőség a tanulásra.
A beiratkozás után az a megtiszteltetés ért, hogy Kékkői Zalán (Ákos, Blues Brothers, KÁOSZ Központ stb.) tanítványa lettem. Maguk az órák hivatalosan 45 percesek (bár esetemben inkább közelítenek az egy órához illetve este hétre járók, szóval a késői időpont sem kizáró ok) és változó, hogy egy-egy órán hány diák van. Én egyedül voltam eddig minden órán Zalánnál, de előfordul hogy 2-3 diák egyszerre vesz részt egy órán. Elsőre talán nem tűnik szerencsés dolognak ha egyszerre többen vannak egy órán (pl. a tanár nem csak rád koncentrál végig, hanem megoszlik a figyelem), de ahogyan Kállai Jani rámutatott: egy-egy ilyen csoportot úgy állítanak össze hogy hasonló tudásszinten lévő nebulók legyenek és ilyenkor kialakul egyfajta versenyszellem, ami erős húzóerő lehet egy esetleg gyengébb tanuló esetében.
Egyáltalán nincs fix tanmenet, az elején nyilván a tanár felméri hogy hol tartasz (nyilván ha nem totál kezdő vagy) és teljesen a te igényeidre van szabva a dolog. Természetesen itt sem kerülhető ki az elmélet, de sokkal inkább a zenélésen van a hangsúly. Ha inkább a ritmusozás érdekel, akkor az kerül előtérbe az órákon, ha pedig a szólózás, improvizáció, akkor pedig az. Ugyanez igaz a zenei stílusokra is: ha téged inkább a blues vonal vonz, akkor annak mentén fogtok haladni.
Nyugodtan lehet vinni bármilyen számot az órára, ahol tanári segédlettel el is sajátíthatod. Sőt, a félév végének közeledtével ez kerül előtérbe, mert ahogy említettem, egy koncerttel záródik (nyilván önkéntes alapon, nem kötelező a részvétel). Nézzük meg ezt egy kicsit részletesebben, a mostani félév a következő módon épült fel időrendben:
- 12 alkalommal volt óra tanárral
- 4 alkalommal zenekari gyakorlatok
- főpróba
- (fél)évzáró vizsgakoncert
Szóval ahogy közelednek a zenekari gyakorlatok, össze kell gyűjtened azokat a zeneszámokat amiket szívesen eljátszanál a koncerten. Ezeket végignézitek a tanárral, majd mindegyiket megpróbáljátok megtanulni, begyakorolni. Majd ezeket a kívánságlistát összegyűjtik a suliban és kikerül az üzenőfalra az összesített lista. Ebben a félévben közel 70 ilyen szám szerepelt az üzenőfalon és kezdetét vettek a matekozás:-) Minden diák beírhatja magát, hogy melyik számban szeretne (még) játszani (egy másik fontos dologgal egyetemben: milyen időpont felel meg a próbákra). Nyilvánvaló, hogyha mindenki más és más számot szeretne játszani akkor nem lesz az egészből semmi, hiszen egy szál gitárral nem olyan izgalmas egy nóta. De ugyanez igaz a dobosokra, basszusgitárosokra stb. Szóval 1-2 hét alatt lassan beirogatja magát minden nebuló a neki szimpatikus számokhoz és végül kialakul azoknak a számoknak a listája, amik szerepelnek a koncerten. Egyáltalán nem biztos, hogy az általad eredetileg megjelölt zeneszám(ok)hoz fog jelentkezni dobos, gitáros stb. Ami alapvetően nem is gond, mert az eredetileg a listán szereplő 70 számot eljátszani egy koncerten egy igencsak hosszú estét eredményezne:-)
Sajnos én mindkét koncertlistával pórul jártam, soha nem sikerült embereket találni azokra a számokra amit eredetileg szerettem volna. Pedig legutóbb több olyan számot (Blink 182, Kispál, Papa Roach, Billy Talent) választottam amik ismertek és emiatt reménykedtem, hogy lesz rájuk érdeklődés. Nem így lett... Ezzel el is érkeztünk a suli (szerintem) jelenleg legneuralgikusabb pontjához, az énekhez. Egyértelműen gitár szakra járnak a legtöbben (és nyilván nagyrészt inkább a rock/metál vonalhoz vonzódnak), sajnos az ének szakra annál kevesebben (hahó, tessék jönni!). Nagyjából ennek is köszönhető, hogy azok a számok tutira fognak szerepelni majd a koncerten amit eredetileg az énekesek írtak fel, a többire az esély igen minimális (tanárok is beugranak egy-egy szám erejéig énekelni)... Hát én így jártam mindkét alkalommal, egy-egy számra sikerült "beverekednem" magam végül.
Na de ha összeállt a végleges lista és ezzel az egyes számokra szerveződött alkalmi zenekarok, kezdetét veszik a próbák. Itt kell megjegyeznem, hogy az iskola nagyon jól felszerelésekkel rendelkezik, amiket a rendes órákon is használnak a diákok. Azaz gitár esetén is dübörög az erősítő:D Na de vissza a próbákhoz.
Mint ahogyan már írtam, 4 alkalom van közösen begyakorolni az adott számot. Mindenen zenekari próbán ott van egy tanár is, aki egyrészről segít abban hogy összeérjen a csapat a koncertre, másrészről pedig ő is veletek zenél. Én soha nem játszottam még előtte másokkal együtt, ezért az első alkalommal "kicsit" izgultam, hogy fogom megállni a helyemet. Természetesen feleslegesen tettem és azt kell mondanom, hogy hatalmas élmény! Talán ez a sava-borsa az egész iskolának. Összeállni ismeretlen arcokkal és együtt megpróbálni kihozni a maximumot az adott számból. Az egésznek a hangulata, az a fejlődés amit képes nyújtani számodra messze sokkal jobb/több, mint amit otthon egyedül, a fülhallgatóval a fejeden megtapasztalsz.
A főpróba zárja a zenekari gyakorlatokat, ahol összesen egyszer vagy kétszer eljátsszátok a számot, viszont lehetőséged van a többieket is meghallgatni. Másnap pedig a koncert:-) Fontos megemlítenem, hogy a suli részéről nem kis erőfeszítés ezeket a próbákat, főpróbát és a koncertet megszervezni (hangosítás stb.). Minden tiszteletem az övék!
Maga a koncert is a Dürer Kert területén van, "rendes" színpadon illetve teremben. Elsőként a tanárok játszanak pár számot közösen, így legalább az ismerősök, rokonok is megnézhetik kinek a kezei közé kerültél. Majd jönnek a diákok, akik végre megmutathatják mit tanultak az elmúlt fél évben. Nem igazán részletezném milyen érzés kiállni az emberek elé a színpadon, maradjunk annyiban hogy felejthetetlen! Ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet a suli iránt akkor feltétlenül ajánlom, hogy gyere el egy ilyen évzáró bulira! Egyrészről azért, mert testközelből megtapasztalhatod miről is szól ez az egész (sok-sok mosoly az arcokon) és lehetőséged van bárkivel beszélgetni, legyen az diák vagy tanár. De érdemes a Youtube-n is körbenézni, sok felvételt találhatsz a koncertekről.
Zalánról talán kicsit keveset írtam, ezért mindenféleképpen el szeretném mondani, hogy egy olyan embert ismertem meg a személyében, akit bárki egyből a szívébe zár és szívesen elfogadna legjobb barátjaként. Nem tudnék olyan alkalmat mondani, amikor ne széles mosolyával fogadott volna az órán! Büszkeséggel tölt el, hogy egy ennyire felkészült és emberileg szimpatikus tanár szárnyai alatt sajátíthatom el a gitározást. Zalán egyébként a Roland zenegalériában saját iskolát is vezet, ahol egyébként Rékasi Attilától (Subscribe) dobolni is lehet tanulni. Sőt, már ők is szerveznek koncerteket a diákok számára egy-egy félév lezárásaként. Ők ügyesen megoldották az énekes kérdést: Csongor Bálint (szintén Subscribe) adta hangját az összes számhoz, miközben a diákok tépték a húrokat és püfölték az elektromos Roland cuccokat (basszeres és billentyűs fronton is profi zenészek segédkeztek). Bónuszként nagyon jól szólt az egész koncert!
Kicsit hosszúra sikeredet ez a bejegyzésem, de biztosan kihagytam azért pár dolgot. Ha esetleg bármilyen kérdésed lenne, akkor írj egy kommentet és igyekszem megválaszolni.
Összegzésként azt tudom mondani, hogy életem legjobb döntése volt a rocksulit választani, ami szerintem ma Budapesten az egyik legjobb ár/érték aránnyal rendelkező opció a zene iránt érdeklődők számára. Egyébként vannak rövidebb, nyári kuruzok is: én valószínűleg 2 hónap erejéig belekóstolok kicsit a dobolás világába is:-)
Ne feledd, a zenétől csak több leszel!
