Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogot, ami persze nem azt jelenti hogy a gitárt is hagytam a sarokban porosodni. Az elmúlt egy (tan)évet a budapesti Rocksuliban töltöttem heti egy alkalommal és régóta terveztem, hogy megosztom a tapasztalataimat, élményeimet ezzel kapcsolatban. Remélem ez a kis betekintés a színfalak mögé elég hiteles képet tud adni számotokra.
A gitárral való ismerkedés első szakaszát szinte mindenki ismertebb dallamok, riffek elsajátításával kezdi. Én sem vagyok kivétel ez alól, de sorstársaimhoz hasonlóan én is egyre erősebb késztetést éreztem arra, hogy komplett számokat tanuljak meg. Szerintem ezt nem is kell nagyon túlmagyarázni: állj a tükör elé és mond ki őszintén, hogy miért akarsz megtanulni gitáron játszani?! Igen, azért mert álmaidban a színpadon látod magadat, miközben a közönség a lábaid előtt hever. Ennyi, a többi bullshit.
©Billy Talent
Esetemben elég sokáig elhúzódott a dolog. Először csak eszembe jutott, mi lenne ha megtanulnék egy-egy számot végig eljátszani. Később ez átcsapott belső kényszerre, ami hónapokon át tartott, ami soha nem jutottam el tettekig, Végül egy külső kényszer (erről majd írok egy külön bejegyzésben) kénytelen voltam belevágni. Természetesen triviális amit utólag tudok mondani: bárcsak hamarabb elkezdtem volna!
Szóval tanácsom minden kezdő számára: minél hamarabb kezdj el komplett számokat elsajátítani!
Nem ígérhetek mást, mint szenvedést és sok csalódást, DE: a végére sokkal többet fogsz fejlődni, mint előtte bármikor. Na és persze az sem mellékes, hogy büszke leszel magadra és kezded elhinni, hogy tudsz gitározni.
A bejegyzés hátralévő részében megpróbálom megosztani veletek, hogy számomra mi vált be, miket és hogyan használtam a tanulás során.
Tegnap futottam bele egy cikkbe, ami a világ 10 legjobb pedálját próbálja meghatározni. Nyilván nagyon szubjektív dolog egy ilyen rangsort összeállítani, érdemes fenntartásokkal kezelni. Így sokak számára talán nem a világ legjobb pedálja a lista elején található Dunlop Cry Baby, de kétségkívül a legismertebb.
A gitárral való ismerkedés során talán a legnagyobb nehézséget a gitár fogólapján található hangok megjegyzése jelenti a kezdők számára. A legtöbb ember számára sokkal egyszerűbb egy akkord, skála stb. elsajátítása, mint például fejből vágni hogy milyen hangok találhatóak a 3. húr nyolcadik, tizedik és tizenegyedik bundjaiban.
Az összes hang elsajátítása elsőre nagy feladatnak tűnik, ezért érdemes két részre osztani a feladatot: egész hangokra és félhangokra (ha így ismerősebb: kereszttel vagy bével jelölt).
Ebben a bejegyzésben elsőként az egész hangokra koncentrálunk, megnézzük hol találhatóak egy-egy húron, technikai illetve improvizációs gyakorlatokkal dobjuk fel, így egy kis szórakozást is csempészve a gyakorlásba.
Jelenlegi tanárom, Kékkői Zalán a Roland jóvoltából készített egy bemutató sorozatot a különböző BOSS pedálokról. Érdemes megnézni a három videót.
Az akkordbontás az egyik módja a dalok díszítésének, de én előszeretettel használom az akkordok lefogásának illetve a váltások gyakorlásához. Mivel a bontásnál külön-külön pengetjük meg a lefogott hangokat, ezért szépen lehet hallani ha valamelyik húrt nem jól fogtuk le. A gitartanfolyam.hu oldalán nagyon jól össze van szedve a leckében, hogy miről is van szó és több gyakorlaton is keresztülvezet minket.
Én nagyon szeretek olyan dalokon keresztül megtanulni dolgokat (legyen az valamilyen technika, akkord stb.) amiket ismerek, mert egyrészről már tudom milyen végeredményt kellene produkálni, másrészről pedig sokkal élvezetesebb. Szerencsére sok számban használnak akkordbontást, és szerintem a mindenki által ismert Animals szám, a House of the Rising Sun (vagy ha jobban tetszik: A felkelõ nap háza) lényegében pont erről szól:
Szerencsére összesen csak öt alapakkordot kell használnunk és igazából mindegyiket nagyon könnyű lefogni, kivéve minden kezdő ősellenségét, az F-dúrt nagy barré fogással.
Sajnos nekem is gondom van még vele, nem tudom még egyből "gyorsan" lefogni. Van egy trükk, amit mostanában kezdtem kipróbálni és úgy tűnik segít: először a középső ujjamat (2) rakom le a G húrra. Ezzel egyrészről már lesz egy támaszom a húron és nem a levegőben kell keresgélnem a pozíciót, másrészről pedig lesz egy viszonyítási pontom a többi ujj számára. Így elvileg sokkal egyszerűbb már a többi ujjat egyszerre ráhelyezni a megfelelő húrokra.
Na de térjünk vissza a dalhoz, az általam gyakorolt változatban az A moll, C dúr, D dúr, F dúr és E dúr akkordokra lesz szükségünk. A pengetési elv az, hogy elsőként mindig megszólaltatjuk az adott akkord legmélyebb húrját, majd az azt követő három húrt egyenként. Ezt követően pedig a legmagasabb húrtól kezdve megpengetünk egymás után három húrt (azaz az E, a H - angolban B - és G húrokat). Egyetlen kivétel van, az a D dúr: ebben az esetben a legmélyebb húr (D) megszólaltatása után nem a következő húrral kezdve pengetünk meg hármat, hanem ugyanerről a húrról indulunk.
A dal első részében A moll, C dúr, D dúr és F dúr akkordok követik egymást:
Amikor lefelé haladok a húrokon, akkor végig lefelé pengetést használok, amikor felfelé haladok akkor felfelé pengetést. Pontosabban mikor mozgok a húrokon, akkor csak "végighúzom" rajtuk (ha megnézed a videót, akkor láthatod hogy ők is így játsszák). De csinálhatjuk nyugodtan váltott pengetéssel is a gyakorlatot, bár sokkal nehezebb.
A dal további nagyon hasonló csupán az akkordok változnak:
Természetesen most is le tudod tölteni innen az egész dal kottáját, kellemes bontogatást!
Sajnos olyan lassú/gyenge számítógépem van, hogy a Guitar Pro RSE - Realistic Sound Engine - csomagjai szóba sem jöhetnek, ilyenről maximum csak álmodozhatok:
Ha hasonló cipőben jársz (de nyilván nem csak ebben az esetben) és sikerült megtanulnod egy számot, viszont már unod mondjuk a Guitar Pro hangját (és nincs akikkel együtt zenélj), akkor kerülnek képbe az ún. backing track-ek (vagy éppen jam tracks). Nem tudom mi ennek a magyar fordítása (talán háttér sáv?), de lényegében ezek olyan audio állományok melyekből hiányzik valamelyik sáv, hangszer vagy éppen az ének. Az utóbbi felhasználása talán mindenki számára beugrok: karaoke.
Számunkra igazából olyan backing/jam track-ek az izgalmasak ahol hiányzik a ritmus- vagy a szólógitár és azt mi magunk játszhatjuk (ne adj isten improvizálunk), miközben a "többiek" az audio anyagból csatlakoznak hozzánk. Kicsit olyan mintha zenekarban játszanánk...
Az egyik legjobb forrás lehet számunkra a guitarbackingtrack.com címen elérhető oldal. Jelenleg 6773 backing track közül válogathatunk és a népszerű számok esetén általában több változatból is attól függően, hogy melyik hangszer hiányzik belőle. Maga az oldal elég puritán, de minden olyan funkcióval rendelkezik amire szükségünk lehet: le tudjuk játszani egyből az oldalon illetve mp3 formátumban le is tudjuk tölteni a backing track-et és mindig jelöli, hogy melyik hangszer szerepel (illetve hiányzik) a sávból: Bass (basszusgitár), Drums (dob), Vocals (ének), Lead (szólógitár), Rhythm (ritmusgitár) és Keys (billentyűs).
Na és ha már úgyis a Smoke on the water-t tanulgattuk, akkor itt van egyből három backing track változat is hozzá:
A tömény elmélet után jöjjön egy kis élvezet, próbáljunk megtanulni valami egyszerű dalt. Szinte nem létezik olyan ember aki nem ismerné a Deep Purple klasszikusát, a Smoke on the Water című nótát. Ráadásul a népszerű riff igen könnyen elsajátítható, nem véletlenül választják szinte mindig az elsők között megtanulandónak.
Mivel nem kellene veszni hagyni az előzőekben kivesézett hangközöket, ezért mindjárt két változatban is megpróbáljuk elsajátítani a fő riff-et: kvintben és kvartban.
A kvart verzió egyrészről könnyebb is, mert nem kell a gitár nyakán túl nagy távolságot bejárni, másrészről viszont kicsit nehezebb, mert két egymás alatt lévő húrt kell egyszerre lefogni (ugye emlékszel?). Ezt megteheted úgy, hogy két különböző újjal fogod le (pl. mutató- és középső ujjal, vagy gitáros nyelven fogalmazva a 2. és 3. ujjaddal) vagy ún. kis barrét használunk. A barré nem takar mást, mint amikor egy ujjunkkal több húrt fogunk le egyszerre. Ennek létezik nagy és kis változata is. Kicsinek akkor nevezzük amikor három vagy két húrt fogunk át vele, nagynak pedig nyilvánvalóan akkor amikor többet. Na de nézzük meg inkább, hogy is néz ki a gyakorlatban a riff első része:
Bár könnyűnek tűnik, de azért az elején meg lehet izzadni vele. Az első akkord esetén az A és D húrokon kell lefogni az ötödik bundon lefogni a húrokat. Ezt próbáld meg a már említett kis barré fogással: a gyűrűs (3.) ujjad első ujjpercével fogd le a két húrt és pengesd meg. Mivel itt nem lesz szükség a magasabb húrok megszólaltatására, ezért nyugodtan lefoghatod az alatta lévő húrokat is az ujjaddaé és így nem kell annyira feszíteni. Nagyon fontos viszont, hogy csak ez a két húr szóljon, ne pengess bele másikat. Szóval próbáld lefogni ezt két húrt és a jobb kezeddel többször egymás után megszólaltatni az akkordot.
Ha már magabiztosan meg tudod szólaltatni az akkordot, akkor irány a következő: ugyanúgy a gyűrűs ujjaddal fogd le a D és G húron a harmadik bundot (mivel nem változik a fogás, így csak egyszerűen a kézfejedet helyezd át). Próbáld meg egymás után megszólaltatni őket, ismét figyelj arra hogy mindig csak a megfelelő húrok szólaljanak meg! Az első esetén az A és D, a második esetén pedig a G és D. Nem kell kapkodni, nyugodtan csinálhatod lassan.
Ha meghallgatod az eredeti számot vagy megnézed a kottát, akkor láthatod hogy a két akkord között van egy kis szünet. Azaz pengesd meg az első akkordot, majd "némítsd" el a húrokat. Ezt legegyszerűbben úgy teheted meg, hogy miután megszólaltattad az akkordot a bal kezed ujjaidat felemeled kicsit a gitár nyakáról (de maradjanak azért rajta a húrokon). Létezik ennek még több módja is (pl. a jobb kézfejed élét hozzáérinted a húrokhoz pengetés után), de maradjunk inkább ennél. Próbáld először csak az első akkorddal kigyakorolni: lefogod az akkordot, megpengeted a két húrt, felemeled kicsit a bal ujjaidat, majd újra lefogod a húrokat és megpengeted. Ha már megy, akkor próbáld ki a két első akkorddal egymás után.
Mielőtt elfelejteném: a dalban végig lefelé kell pengetni minden egyes akkordot!
Az első rész harmadik akkordja nagyon hasonló az elsőhöz, a különbség csupán annyi hogy az A és D húrok helyett a G és D húrokon fogod le az ötödik bundot a gyűrűs ujjaddal. Ha figyelmesen füleltél, akkor hallhatod, hogy ezt az akkordot hosszabban kell megszólaltani, azaz egy ütemmel később emeld fel a bal ujjaidat. Innen letöltheted a gitár tabokat (kvart és kvint verziót is) a gyakorláshoz és jelöldi ki nyugodtan az első részt, rakd be loop-ba, állítsd be a lejátszási sebességet és gyakorold addig amíg nem megy magabiztosan.
Nézzük a riff második részét:
Ránézésre két új dolgot fedezhetünk fel: feltűnik egy harmadik akkord illetve nincs szünet az utolsó két akkord között. Ha már megy az első rész, akkor a harmadik akkor nem fog nehézséget okozni: egyszerűen mozgasd a kézfejedet ugyanazon a két húron a harmadik bundról a hatodikra. Viszont innen szünet nélkül kell majd váltanunk az ötödik bundra. Itt kézenfekvőnek tűnhet, hogy a már begyakorolt módon egyszerűen a kézfejünket csúsztatjuk egy bunddal lefelé és bár ez esetleg jobban hangzik elsőre, de az eredeti dal nem így szól. Helyette fogjuk le a középső- (2.) vagy mutatóujjunkkal (1.). Ismét vegyük elő kedvenc szoftverünket, rakjuk loop-ba a második részt és gyakoroljuk ki a váltásokat, a pontos ritmust a megfelelő szünetekkel. Következő lépésként pedig rakjuk loop-ba az első két részt egyben és azt gyakoroljuk. Figyeljünk a ritmusra, a pengetésre.
Ha valami esetleg nem lenne érthető, akkor nyugodtan kérdezz vagy nézd meg ezt az angol nyelvű oktatóvideót (bár ő ujjal penget, de ezt is kipróálhatod):
A riff utolsó része már rutinfeladat lesz:
Nem is magyaráznám túl a dolgot, használd az eddig begyakorolt akkordokat és technikákat, a Guitar Pro vagy éppen a TuxGuitar ismét nagy segítségedre lesz.
Ha már frankón megy a dolog, akkor nézzük meg ugyanezt a dalt a már ígért kvint fogással:
Ennek a változatnak az adja a könnyebbségét, hogy végig ugyanazt a fogást kell használni a mély E és A húron. Azaz még húrt sem kell váltanunk, de cserébe sokkal nagyobb távot kell bemozognunk a kézfejünkkel. Az ujjrend ebben az esetben: a mélyebb (E) húrt a mutatóujjunkkal (1) fogjuk le, míg az A húrt két bunddal fentebb a gyűrűs ujjunkkal. Természetesen minden másban azonos technikákat kell alkalmazni a kvart fogásnál megtanultakkal.
Na ezzel túl is estünk az első dal tanulásán, ráadásul egyből két változatban is. Ha esetleg az egész számot meg akarod tanulni és nem csak a fő riffet, akkor a már bemutatott oldalakon rengeteg tabot találhatsz. Nincs más hátra, mint gyakorolni (ismétlésként: innen le tudod tölteni a tabokat). Sokat!
A gyakorlat után következzen egy kis elmélet. A tanulni vágyok 90%-a (hozzám hasonlóan) erre biztosan a "Köszi, de ezt kihagynám!" válasszal reagál. Pedig ha valaki értelmesen elmagyarázza a dolgokat és a gyakorlati hasznára is rámutat, akkor szinte magától értetődővé válik az egész. Na pont így voltam én is a hangközökkel, amíg meg nem értettem a szerepüket az akkordok esetében...
De kezdjük a legelején. A zeneelmélet 12 különböző hangot különböztet meg:
| C | C# | D | D# | E | F | F# | G | G# | A | A# | H |
Maga a hangköz nem más, mint két hang közti távolság és ezeknek neveket is adtak (ráadásul latint):
A listában minden elnevezés után beírtam egy-egy példát, a prím kicsit furának tűnhet a listán de fogadjuk el hogy van és ezt a nevet viseli (de azért egy kis magyarázat: miért ne szólhatna ugyanaz a hang pl. két különböző húron is egyszerre?). Vastaggal emeltem ki azokat, amiket a gyakorlatban is gyakran használnak. Én úgy jegyeztem meg az elnevezéseket, hogy a dúr skálán hányadik egész hangot jelölik (a listában sorszám pontosan ezt mutatja), azaz pl. a szekund a második hand, a terc a harmadik és így tovább.
| C | C# | D | D# | E | F | F# | G | G# | A | A# | H | C' |
| prím | szekund | terc | kvart | kvint | szext | szeptim | oktáv |
Már azt hinné az ember, hogy ezzel gyorsan végzett is, de sajnos vannak azok a bizonyos fránya félhangok is... Pontosan emiatt vannak olyan hangközök amelyek csak ún. tiszta változatban léteznek és vannak, melyek nagy és kis formában is. De nézzük meg egy táblázatban gyorsan és akkor pillanatokon belül megérted:
| 1. | prím | tiszta (C-C) | |
| 2. | szekund | nagy (C-D) | kis (C-Db) |
| 3. | terc | nagy (C-E) | kis (C-Eb) |
| 4. | kvart | tiszta (C-F) | |
| 5. | kvint | tiszta (C-G) | |
| 6. | szext | nagy (C-A) | kis (C-Ab) |
| 7. | szeptim | nagy (C-H) | kis (C-B) |
| 8. | oktáv | tiszta (C-C') | |
Ha estleg így kicsit zavarosnak tűnik, akkor nézzük meg a hangokat sorosan tartalmazó táblázatot a C alaphangtól:
| C | C# | D | D# | E | F | F# | G | G# | A | A# | H | C' |
| prím | kis szekund |
nagy szekund |
kis terc |
nagy terc |
kvart | ? | kvint | kis szext |
nagy szext |
kis szeptim |
nagy szeptim |
oktáv |
Aki élesszemű, az gyorsan észreveszi hogy van egy kakukktojás a sorban, a fisz esetében. Színezett szerint megkülönböztetünk még bővített és szűkített hangközöket is, de ezzel egyelőre most ne foglalkozzunk (a fisz egyébként ebben az esetben egy bővített kvart vagy egy szűkített kvart).
Na de nézzük meg inkább a gyakorlat oldaláról a dolgot, mielőtt tényleg nagyon száraz lenne a dolog. A gitáron ezeket a hangközöket bárhol ugyanúgy le tudjuk fogni, de persze van kivétel is: ha a két hang közül a magasabbat a H húron akarjuk lefogni: ebben az esetben egyszerűen egy bunddal fentebb kell lefogni a hangot. Mivel én vizuális típus vagyok, így az alábbi ábrák alapján gyorsan be is tudtam magolni ezeket, lássuk elsőnek a kis tercet:
Ahogy említettem ez kicsit módosul ha a H húr beleesik magasabb húrként:
Na, szerinted a nagy terc miben különbözik ezeketől? Ha lesel kicsit az előrébb lévő táblázatból akkor láthatod, hogy egy fél hangnyi különbség van, azaz a magasabb hang (jelen esetben D#) eggyel fentebb tolodik és ezzel az ujjunk is:
Na és természetesen ugyanez igaz a H húros variáció esetében is:
Nézzünk meg még párat gyorsan. Íme a kvart:
Ha már játszottál esetleg punk- vagy rock-számot, akkor a kvint nagyon ismerős lesz:
Utolsóként pedig álljon itt az oktáv:
Természetesen az egész rendszer ugyanúgy működik bármelyik hanghoz képest, én a C-vel csak demonstrálni próbáltam a dolgokat. Azt javaslom, hogy próbáld lefogni ezeket, megpengetni és memorizálni melyik-melyik. Hidd el, gyorsan meg fogod tanulni!
De miért fontos ez az egész? Elsősorban az akkordok miatt. A hármashangzatok (mielőtt végleg bezárnád az oldalt: ide tartoznak pl. a dúr és moll akkordok) a skála 1., 3. és 5. hangját tartalmazzák. Gyorsan csaljunk egyet és nézzük meg fentebb a táblázatunkat:
De érdemesebb az 5. kvintet inkább külön megjegyezni, dúr akkorban ez egy kis terc a nagy terc után (így jön ki ugye a kvint), mollban pedig fordítva (egy nagy terc a kis terc után). Ha ezt a dolgot kombinálod a fent bemutatott fogásokkal, akkor a gitáron bűrhol le tudsz fogni pillanatokon belül egy dúr- illetve moll akkordot!
Még kiegészítésnek annyi, hogy nem csak három húrt lehet ilyenkor megszólaltatni (sőt!!) hanem nyugodtan be lehet venni többet is, ha azokon olyan hang szólal meg ami beleesik az 1., 3. és 5. bármelyikébe (oktávtól függetlenül!). Végezetül, hogy igazoljok tételünket vegyünk egy szemléletes példát: álljon itt egy C-dúr akkord:
Ott a C mint alaphang, tőle egy nagy terc fogásra az E. Kvint távolságra ott van a G húr, az alsó két húr pedig nyugodtan szólhat mivel az is egy C és egy E.
Hogy néz ki ehhez képest egy C moll? Hát ugye a 3. hang módosul egy fél hanggal lefelé (mivel nagy terc helyett kicsit lesz), ezért az E helyett egy D#-t kell lefogni. De mi van a magas E húrral, hát azt kihagyjuk vagy befogunk ott is egy G hangot a harmadik bundban:
Remélem nem írtam sok butaságot (simán benne van) és nem is riasztottam el senkit... Lehet, hogy elsőre kicsit nehezen emészthetőnek tűnik, de ha többször nekifutsz akkor menni fog. Elemi matek az egész, már lassan nekem is megy!:D
Általában minden nap próbálok időt szakítani fél, de még inkább egy órát a gyakorlásra és a sportoláshoz hasonlóan bemelegítéssel kezdek. Természetesen ezzel nem az egész testem megmozgatása a cél, sokkal inkább az alkaromé, a csukolómé és az ujjaimé (de az sem árt, ha előtte csinálunk pár nyakkörzést, megmozgatjuk csulóinkat és megropogtatjuk ujjainkat).
A kromatikus skála tökéletes választás a kezdéshez, ami egyszerűen annyit jelent hogy félhangonként lépkedünk (azaz bundonként).
Minden húron az első négy hangot szólaltatjuk meg egymás után, az első hangot a mutatóujjal (ezt jelöli az 1-es szám), a másodikat a középső ujjal (2-es szám), a harmadikat a gyűrűsujjal (3-as szám) majd végül a negyediket a kisjjal (4-es szám). Ezt követően átlépünk a következő, magasabb húrra és kezdjük előröl az első hanngal. Végig váltott pengetést használunk (le, majd fel). Ha megpengettük a legmagasabb húr negyedik hangját is, akkor egy bunddal fentebb mozgatuk a kézfejünket és ezúttal fordított sorrendben indulunk el a húron: a kisújjal lefogjuk a húrt az ötödik bundban, majd a gyűrűsujjal a negyediket, a középső újjal a harmadikat és végül a mutatóujjal a másodikat. Ezt ismét a húrváltás követi fokozatosan haladva a mélyebb húrokon.
Ezután ismét egy bunddal fentebb mozgatuk a kézfejünket és kezdődik ismét a kör előröl, ezt addig folytathatjuk amíg el nem fogynak a bundok a gitár nyakán. A váltott pengetésre fokozattan ügyeljünk a húrváltáskor, főleg ha felfelé haladunk a húrokon (azaz váltáskor lefelé kezdjük a pengetést, bár a felfelé tűnik kényelmesebbnek).
Az egyik legfontosabb dolog a hangok normális megszólaltatása és a megfelelő pengetés mellett, hogy azonos tempóban haladjunk végig (minden hang azonos ideig szóljon). Ne kezdjünk el sietni vagy ellenkezőleg, ne lassuljunk le. Én általában valamilyen hiba esetén büntetésként újrakezdem az egész gyakorlatot:-) A tempó tartásához nagy segítség lehet egy metronóm, vagy a már bemutatott Guitar Pro illetve TuxGuitar. A bejegyzéshez mellékeltem az összes bemelegítő gyakorlathoz egy-egy tabulatúrát, innen tudjátok letölteni. Nyugodtan változtasd meg a lejátszási sebességet a jelenlegi tudásodhoz igazítva, ahogy fejlődsz úgy veheted nagyobbra majd a tempót.
Miután végeztünk ezzel a gyakorlattal, akkor egy nagyon hasonlóval folytatjuk. Annyi csak a különbség, hogy nem 1-2-3-4 sorrendben használjuk az ujjainkat, hanem 1-4-2-3-ban. Azaz elsőként a mutatóujjat használjuk, majd ezt követően a negyedik hangot fogjuk le a kisujjunkkal, eztuán a másodikat a középső ujjal és végül a harmadikat a gyűrűsujjal.
Nyilván az előző gyakorlat függvényében nem nehéz kitalálni a folytatást: mozogjunk egy bunddal felfelé, majd az 4-3-2-1 ujjrend helyett 4-1-3-2-t használjunk.
Ha van kedvünk, akkor a gyakorlat végeztével megpróbálhatunk más ujjrendet is (2-4-1-3, 2-3-1-4 stb.), hisz nagyon hasznos.
A következő bemelegítő gyakorlat annyiban különbözik az elsőtől, hogy a második és negyedik hangot nem ugyanazon a húron szólaltatjuk meg, hanem eggyel magasabb húron. Természetesen visszafelé haladva pedig eggyel mélyebben. Itt is nagyon figyeljünk a váltott pengetésre, azaz az első hangot lefelé pengessük, a másodikat felfelé, a harmadikat lefelé és végül a negyediket felfelé. Ja és tartsuk most is a ritmust!
Gondolom észrevetted, hogy ezek a gyakorlatok nem csupán bemelegítésre jók, hanem a magabiztos pengetéstechnika elsajátításában is segítenek (na és a húrok eltalálásában is). Természetesen itt is variálhatjuk szabadon az ujjrendet, sőt akár még több húrt is bevonhatunk!
A gyakorlatok második felében négy hang után nem fogunk húrt váltani, hanem maradunk a húron és fekvést váltunk. Azaz miután megszólaltattuk a negyedik hangot, a kézfejünket egy bunddal fentebb mozgatjuk és onnan kezdjünk ismét megszólatatni a hangokat az ujjrendnek megfelelően. Elsőként itt is a már megismert 1-2-3-4 sorrendet használjuk.
Ha már elértünk az utolsó bundot vagy éppen ameddig szeretnénk gyakorolni (én általában nem szoktam végigmenni, bár jobb lenne:-)), akkor húrt váltunk és elindulunk visszafelé 4-3-2-1 ujjrenddel, majd ismért húrváltás és így tovább.
Kitalálod mi a folytatás? Naná, hogy ugyanez csak 1-4-2-3 ujjrenddel:-)
Majd természetesen visszafelé a következő húron 4-1-3-2-vel, aztán húrváltás és irány ismét végig a gitár nyakán.
Ha van kedved ezeknél a gyakorlatoknál is nyugodtan használhatsz mindenféle ujjrendet, akár mondjuk húronként mást és mást. Sőt, itt is váltogathatjuk a húrokat a négy hang pengetése között. A lehetőségek tárháza végtelen, rajtad múlik mennyi időt szánsz rá. Én általában ezeken szoktam végigmenni és bár elsőre lehet kicsit soknak (vagy éppen zavarosnak) tűnik, de pár perc alatt végezni lehet velük. Bár a bejegyzés elején már linkeltem, de azért itt is megteszem: az összes gyakorlat kottáját le tudod innen tölteni.
Na ha sikerült neked is bemelegíteni, akkor folytatjuk!
A szoftverekkel foglalkozó bejegyzésemben teljesen elfelejtettem megemlíteni az ingyenesen elérhető TuxGuitar-t... A Windos-ra, Linux-ra, OSX-re és FreeBSD-re is elérhető alkalmazás nagyon hasonló felülettel rendelkezik, mint a Guitar Pro és ami a legfontosabb, tudja kezelni annak állományait is (sőt, tudunk eleve ilyen formátumban menteni is).
A tanuláshoz szinte minden olyan funkcióval rendelkezik amire szükségesünk lehet: könnyen tudunk összedobni egy új kottát, tudjunk változtatni a lejátszás sebességét és van training mode is. Szóval semmi akadálya, hogy ezt az ingyenes programot használjuk a tanuláshoz!
Az előző poszt élesítése után jutott eszembe, hogy nem feltétlenül tudja mindenki hogy kell “olvasni” a gitár tabokat. Gondoltam megérné ezt egy külön posztban leírni, de előtte körbenéztem a neten, hátha leírta már valaki előttem.
A megérzésem most sem hagyott cserben, mindkét magyar nyelvű gitár tabokkal foglalkozó oldalon található ilyen leírás, talán a gitartabok.hu verziója kicsit részletesebb, de a gitartab.hu összefoglalója is elégséges az alapok megértéséhez.
Köszi srácok, ezt a kört megspóroltátok nekem!
Ha gitártanulás és szoftver, akkor mindekinek a Guitar Pro ugrik be. Bár maga a szoftver sokkal több mindenre hivatott, de tippem szerint tömegesen gitártanulás céljából használják. Magáért a programért 60 eurot (nem kevés...) kell kicsengetni, de ismerkedéshez először érdemes letölteni a demó verziót. Viszont sajnos ez a változat nem a szokásos 30 nap után lejáró teljes változat, hanem csak korlátozott funkcionalitással rendelkezik. Ráadásul a limitáció két olyan elemet is tartalmaz, ami automatikusan rákényszerít a teljes verzió beszerzésére: nem tudsz betölteni illetve menteni kész kottákat...
Viszont ha már rendelkezel a teljes verzióval, akkor a határ a csillagos ég. Rengeteg angolnyelvű oldal van, ahol milliónyi Guitar Pro-hoz készült tab-ot lehet találni illetve letölteni. Tényleg csak néhány példa:
Bár ezeken is lehet találni magyar zenekarok kottáit, de akkor már inkább érdemes a hazai oldalakon is körbenézni:
Nyilván eléggé változó minőségűek az itt található tab-ok, de pont a minap kerestem rá poénból a Subscribe-ra és láss csodát, kifejezetten jó minőségűt találtam pl. a “Crowd of the nobodies” nótához (utólag is hálás köszönet a készítőnek!). De sajnos Replika-hoz nem igazán van választék:-(
A fenti oldalakon általában kétfajta kottát találhatsz: szövegeset vagy kifejezetten Guitar Pro-hoz készítettet. Tanuláshoz egyértelműen az utóbbi ajánlott.
Magának a szoftvernek a használatáról nem írnék bővebben. Egyrészről azért mert elég egyértelmű, másrészről pedig én is igazából csak az alapfunkciókat használom: tab betöltése, lejátszása, részek folyamatos ismétlése, sebesség állítása stb. De véleményem szerint már a tanulás legelejétől nagyon érdemes használni, hiszen például nagyon jó segítség lehet az ütemek tartásának gyakorlásában.
De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a gitartanfolyam.hu pengetéssel kapcsolatos leckéjéhez elkészítettem a Guitar Tab állományokat, használjátok egészséggel (bocsánat, hogy betömörítettem őket, de a blog.hu felülete egyszerűen nem engedi meg, hogy az eredeti gp5 kiterjesztéssel feltöltsem őket):
Ha esetleg valakinek mégis szüksége lenne segítségre Guitar Pro-val kapcsolatban, nagyon szívesen segítek!
Érdemes megemlíteni még a songsterr nevű oldalt, ahol lényegében egy flash alapú böngészőben használható Guitar Pro-szerű alkalmazást használhatunk. Itt van például a “Crowd of the nobodies”. Láthatjuk, hogy itt is lehetőség van a hangszerek között váltani, szabadon ugrálni a tabulatúrában. Viszont szinte az összes többi funkció előfizetéshez kötött (szerintem a havi 10 dollár kicsit sok a Guitar Pro árához és sokkal bővebb funkcionalitásához viszonyítva): nyomtatás, sebesség állítása, loop, metronome stb. Arra viszont jó, hogyha nincs kéznél a Guitar Pro és gyorsan meg akarunk nézni egy kottát (elég nagy adatbázissal rendelkezik, így nagy eséllyel megtaláljuk amit keresünk).
Mint az előző bejegyzésemben már írtam, elsősorban az internetet próbáltam információforrásként használni a tanuláshoz. A keresőkből elindulva milliónyi különböző oldallal találkozhatunk, de igazából kevés jól használhatóval sikerült találkoznom. Most megpróbálok párat kiemelni.
Ha valaki magyar nyelven keres anyagot, akkor egyértelműen a gitartanfolyam.hu esik az ajánlott kategóriába. A leckék listáját átfutva látszik, hogy átgondolt és alapos oldalról van szó. Számos lecke ingyen elérhető, de sajnos a legtöbbhöz előfizetésre van szükség. Természetesen a havi ezer forint nem egy húsbavágó összeg, érdemes átnézni az alapokat taglaló ingyenesen hozzáférhető leckéket és ez alapján eldönteni, hogy akarsz-e többet áldozni rá.
Természetesen vannak még magyar nyelven elérhető anyagok, ilyen például a Pénzés-féle gitáriskola, de számomra egyszerűen átláthatatlan az oldal és (bár ez az én hibám) sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaz elméletet, mint gyakorlati dolgokat. Persze a szöveges anyagok mellett, több oktatóvideót is lehet találni. Kis kutakodás után gyorsan rábukkanhatunk az Alapi István (többek között Edda) által fémjelzett gitársuli részeire, de ezzel ugyanaz volt a gondom mint a dupla oktató DVD-vel: nem igazán érzetem úgy, hogy ez nekem mint kezdőnek szól. Pontosabban arra sem sikerül rájönnöm, hogy kinek szól. Kezdőknek nem elég szájbarágó, haladóknak pedig kevésnek tűnik.
Ha esetleg nem ragaszkodsz a magyar nyelvhez, akkor a lehetőségek tárházának kapuja is szinte végtelenre nyílik ki. Ha egyet kellene kiemelnem a lehetőségek közül, akkor egyértelműen a justinguitar.com lenne a válasz a kérdésre. A Justin Sandercoe által fémjelzett oldal nagyon jól átgondolt módon lett felépítve és ami talán a legfontosabb, ingyenes. Elég csak a kezdőknek összerakott kurzus listáján végignézni és egyből az “ezt kerestem” érzés kerít hatalmába minket. A legtöbb leckéhez videó is párosul, csak nézz bele egy-kettőbe és gyorsan meg fogod érteni miért pont őt ajánlom. Justin kifejezetten elragadó személyiség a folyton mosolygós fejével és nem mellékesen rendkívül jól, érthetően magyaráz illetve tanít. Érdemes minden leckénél figyelni a “Select Language” felirat található lenyíló lista tartalmát, mert több leckéhez is elérhető a szöveg magyar nyelven.
A netet bújva nagyon gyorsan belefuthatunk a Lick Library oldalába. Az itt elérhető leckék mellett a legértékesebb része az oldalnak, a tonnányi általuk kiadott DVD. Szabadon keresgélhetünk tudászintünknek megfelelően, stílusok szerint vagy kedvenc bandáink dalait oktató DVD-k között. Láthatjuk, hogy már a kezdők számára is tucatnyi oktatóanyag közül választhatunk. Én elsőként a “Learn to play electric guitar” DVD-vel kezdtem, ami tényleg az alapoktól indul, minden kezdő számára ajánlott. Szintén a kezdő kategóriába tartozik a sokak által ajánlott Danny Gill féle “Rock Essentials”, bár szerintem ez már inkább egy jó alappal rendelkező nebuló számára ajánlott. Az utóbbi időben elkezdtek “in 6 weeks” sorozatokat kiadni, ezek közül a Blues és a Metal Rhythm sorozatba kukkantottam bele, mindkettő ígéretesnek tűnik (az alábbi videó ne riasszon el semmilyen kezdőt, az oktatás az alapoktól kezdődik).
A mondás az tartja, hogy minden kezdet nehéz. Véleményem szerint viszont elkezdeni a legkönnyebb a dolgokat, annál nehezebb viszont folytatni és nem feladni. Legyen szó akár a blogolásról vagy éppen a gitártanulásról. Jelen bloggal megpróbálom a két dolgot egybefogni, ezen keresztül bemutatni utamat a tanulás néha rögös világában.
